Sok fizetésképtelen jelzáloghiteles számára április 15-én jár le a kilakoltatási moratórium, és ha nem történik valami komolyabb kormányzati beavatkozás akkor több ezer adóstól a bank mindent visz, mert vihet. Sajnos a banki etikai kódex nem oldja meg a fizetésképtelenek problémáját, mert a bank a pénzét akarja megkapni, a hiteles pedig a lakását akarja megtartani, és hazánkban még a lakhatáshoz való jog nem alkotmányos alapjog. Elképzelni sem tudom, hogy lehet túlélni egy kilakoltatást, gyermekekkel, idősen, fogyatékkal élve vagy súlyos betegen vagy munkanélküliként, mert itt már tényleg nem számítanak az emberi jogok, az emberi sorsok, ha fizetésképtelen lett valaki akár önhibáján kívül is, akkor az már senkit nem érdekel hova tud menni a család, ki tudja befogadni őket.

Amikor az ember nőkről ír, tollát szivárványba kell mártania, javasolja Diderot francia író, de a mai bejegyezés témájához fontosnak tartom emlékeztetni az olvasót egy aforizmára is, eszerint aki szivárványt akar, annak el kell viselnie az esőt is. Főleg akkor, ha egy súlyos társadalmi problémáról, a nőkkel szembeni erőszakról van szó, ami gyakran rejtve marad, mert még ma is a nők magánügyként kezelik a családon belül történő fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válást, a környezetük pedig közömbös ezzel a bűncselekménnyel szemben, mondván saját magának köszönheti a sorsát. A férfiak által elkövetett, nőkkel szembeni erőszak a nemek erőviszonyának egyenlőtlenségéből fakad és az egyenlőség hiánya az oka, hogy ez ellen a bűncselekmény ellen nem lépnek fel hatékonyan és elrettentő büntetésekkel a hatóságok, biztos visszatartó ereje lenne a súlyosabb büntetéseknek.

Ötven évvel ezelőtt ezen a napon a dél-afrikai Sharpeville-ben békésen tüntettek a faji megkülönböztető rendszer az apartheid ellen, amikor a rendőrök a tüntetőkre lőttek, 69 ember meghalt és százak megsebesültek. Később az ENSZ Közgyűlése március 21-ét a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, az Antirasszizmus Világnapjává nyilvánította. E nemzetközi napon a világban mindenütt megemlékeznek a rasszizmus felszámolására tett erőfeszítésekről, akár a „tégy a gyűlölet ellen” vagy „zene a rasszizmus ellen” kampánnyal. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is megerősíti, hogy minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel bírván, testvéri szellemben kell egymás iránt viseltessenek. 

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet, olvasható Weöres Sándor: A Nő című verse kezdő soraiban, amit csak azért idéztem, mert kiválóan fejezi ki az emberiségen belül azt a legalapvetőbb különbségét, amely a biológia és a társadalmi nemből ered. A biológiai nem genetikailag meghatározott, az ivari kromoszómapártól függ, hogy valaki milyen nemű lesz, míg a társadalmi nem (gender) különbségei a nők és a férfiak eltérő szocializációjától, viselkedésétől és nemi szerepeiktől függ, de soha nem képezhetik a diszkrimináció alapját. A nők és a férfiak alkotta társadalomban hosszú évszázadoknak kellett eltelni ahhoz, hogy a nők hátrányos társadalmi státusza, a férfiaknak a nők feletti elnyomási viszonyai megváltozzanak és megkezdődjön a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése.

A minap olvastam egy jegyzetet arról, hogy az oktatási rendszerünk eredménytelenségének a legfőbb okozói a kiégett, motiválatlan, alkalmatlan, állásukban nyugdíjkor eléréséig bebetonozott pedagógusok, akikre jobb esetben még egy kaktuszt sem bízna a tollforgató. Ezt már nem hagyhatom szó nélkül, miután nekem is az eredeti végzettségem tanár és hosszú évekig hivatásomnak tekintettem a pedagóguspályát, és még pályaelhagyóként is kaptafám az oktatásügyügy. Természetesen fontos szempontnak tekintem véleménynyilvánításkor, hogy a sok köszörülés nemcsak élesít, hanem gyengít is, de azért most néhány gondolatot megosztok az olvasóval.